2.fejezet

Brooklyn leült mellém.
-Köszi amit a húgomnak mondtál a konyhában. Még csak négy éves de már most nincs önbizalma.
-Én csak az igazat mondtam.- vontam meg a vállam. - Nem értem miért rám akar hasonlítani... Ott van az anyukája, ezerszer szebb nálam.
-Te is gyönyörű vagy.- szólalt meg halkan Brooklyn. Felpillantottam rá.
-Nem kell ezt mondanod...
-Én csak az igazat mondtam.- vonta meg a vállát, engem utánozva.
-Édes vagy.- rámosolyogtam. Brook mindig is ilyen volt a lányokkal. Tudta mit kell nekünk mondani, mit akarunk hallani.
-Nem csobbanunk egyet?- vigyorgott rám.
-Öhm, nem tudom hogy hoztam e bikinit...- húztam el a szám.
-Nem kell az.- kacsintott csibészesen mire fejbecsaptam egy párnával nevetve.
-Attól még, hogy Beckham vagy nem hódol be neked minden lány! - csaptam meg a párnával minden szónál. Hangosan nevettünk. Brooklyn mindig felvidított ahogyan most is,amikor szomorú voltam. Romeo lépett be a szobámba.
-Na mi ez a hangoskodás fiatalok?- vigyorgott és nekifutásból egyenesen ránk vetődött. Brooklynnal összenéztünk és szavak nélkül is megértettük egymást.
-Figyi, Romeo.- kezdtem ilyen nyálas, cicababás hangon. Romeo már a falnál ült, így kicsit előre kellett hajolnom, hogy elérjem a combját. Tekintete megakadt a dekoltázsomon. Mese nincs, férfi, ráadásul kamaszodik. A szemem sarkából láttam, hogy Brook két párnáért nyúl és az egyiket a hátul lévő kezembe nyomta. - Mi lenne ha... -nem folytattam hanem Brooklynnal tökéletesen egyszerre kezdtük püfölni a díszpárnákkal szegény gyereket. Romeo menekülni próbálta ami egy idő után sikerült is neki. kifutott az ajtón és becsapta maga után azt. Röhögve dőltünk hátra az ágyon. Hirtelen lefagyott az arcomról a mosoly. Ezt Brook is észrevette.
-Mi a baj?- ült fel gyorsan és nézett rám.
-Szörnyű vagyok. Hogyan tudok így nevetni miközben apukám a kórházban van és nem tudni mi lesz vele? - temettem a kezeimbe az arcom. Tényleg, hogy lehetek ennyire szörnyű ember?
-Hé, Blair.- húzott magához, én pedig a karjai közé bújtam. A könnyeim hangtalanul folytak le az arcomon. -Nem vagy szörnyű. Dave se akarná, hogy itt szomorkodj ameddig fel nem ébred. - az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. - Kérlek ne sírj, jó? - törölte le a könnyeimet. Bólintottam és szoros ölelésbe zártam a fiút.
-Nem tudom mi lenne velem nélküled.- suttogtam halkan.

                                                                            ***
Másnap reggel amikor felkeltem csendes volt a ház. Victoria és David már nincsenek itthon, ahogy Harper és Cruz se. Romeoról és Brooklynról nem tudok semmit. Kikászálódtam az ágyból, és pizsiben (ami jelen esetben egy francia bugyi és egy trikó) lerobogtam a lépcsőn a konyháig. Nem találtam senkit ezért elkezdtem turkálni a hűtőben valami élelem után.
-Hmm, meg tudnám szokni ezt a látványt.- húzogatta a szemöldökét Romeo az ajtóban állva.
-Álmodozz csak Öcsisajt. - kacsintottam és elővettem a narancslevet meg alapanyagokat palacsintához. -Reggeliztél?
-Nem, még nem.
-Amerikai palacsinta jó lesz?- mosolyogtam rá.
-Tökéletes szivi. - villantott a középső Beckham fiú egy 1000wattos vigyort. Szememet forgatva kezdtem el a palacsintatészta előállításához.
-Bátyád itthon van?- pillantottam a pulton ülő fiúra.
-Asszem. Megnézzem ébren van e?
-Aha és ha ébren van kérdezd meg kér e palacsintát.
-Oké.- leugrott mellőlem és távozott a bátyja szobájához. Elővettem a palacsintasütőt és elkezdtem kisütni a palacsintákat. Romeo nem egyedül tért vissza, a bátyja a szemét dörzsölve lépett be a helységbe.
-Tényleg meg tudnám szokni ezt a látványt. - torpant meg Brooklyn. Romeo megint felpattant a pultra.
-Én mondtam.- vont vállat. Felpillantottam és észrevettem, hogy mindkét Beckham fiú alsónadrágban ül a pulton mellettem nem sokkal.
-Romeo... Nyuszis az alsógatyád? -vigyorodtam el, ugyanis Tapsi hapsi nézett rám vissza az alsóneműről.
-Hé, kikérem magamnak Tapsi hapsi nem nyuszi!
-Akkor mi?
-Tapsi hapsi! - oké érthető magyarázat. Inkább nem vitatkozom vele. Elkészültem a palacsintákkal. Leraktam az asztalra, a fiúk szinte rátámadtak.
-Tányér nem kéne srácok?
-Minek? - mondta teli szájjal Romeo. Férfiak. Elővettem magamnak egy tányért meg még három poharat és a narancslével együtt tértem vissza az asztalhoz. Gyorsan mentettem magamnak egy palacsintát és öntöttem mindenkinek inni. Banánt és epret és vaníliaöntetet raktam a palacsintámra és elkezdtem enni. Mire végeztem egy darab sem maradt abból a tucatnyi palacsintából. Elképedve néztem a fiúkat, hogy bírnak ennyit enni? És meg sem látszik rajtuk. Kegyetlen az élet. Elvittem a koszos poharakat, tányérokat a mosogatóba, visszaraktam a dolgokat a hűtőbe.
-Hagyjad a mosogatást, majd Judith megcsinálja. - legyintett Romeo.
-Nem, elmosogatok én, elvégre én csináltam a koszt. - vontam meg a vállam és nekiláttam elmosogatni. Hamar végeztem, letöröltem még a pultot és az asztalt és kimentem a nappaliba a fiúkhoz akik éppen videójátékoztak. Ledőltem melléjük és levettem az asztalról a divatlapokat. A Vogue-ban láttam egy szuper Michael Kors táskát. Amúgy is vennem kell új parfümöt.
-Srácok. Nem megyünk el vásárolni? - mindkettő fájdalmasan nézett rám. - Nyugi, csak egy táskát akarok venni. Meg parfümöt. Meg fürdőruhát és akkor tudunk fürdeni.
-Elég, ne folytasd. Felőlem mehetünk de nézzünk be a Burberry-be is akarok egy új sálat. - egyezett bele Romeo.
-Akkor menjünk vásárolni. - csapta össze a két kezét Brook és mindenki elvonult a saját szobájába öltözni. Kb 10 perc múlva már a kocsiban ültünk.
-Frank, majd hívom mikor jöjjön értünk. - szólt előre Brooklyn mire a sofőr bólintott és elhajtott. Pont a Burberry volt előttünk így bementünk. Romeo már 15 perce a hülye sálakat nézi mi meg szenvedünk Brooklynnal.
-Gyerünk, döntsd már el melyik legyen! - könyörgött Brook.
-Segítsetek. Ez a bordó vagy inkább a vajszínű?
-Vaj.- vágtam rá kapásból. Sikerült meggyőznöm, ugyanis a másikat rögtön visszarakta és elindult a pénztárhoz. Következő megállónk a Chanel volt. Gyorsan kiválasztottam a kedvenc parfümöm és már mentünk is tovább. A Michael Kors-ba sem időztünk túl sokat.
- Kell még valahová mennünk? - kérdezte Brooklyn.
-Aha fürdőruhát akarok még venni.
-Na ez jó lesz. - vigyorgott Romeo mire szolidan tarkón csaptam. Bementünk hát a Victoria's Secret-be ahol azonnal megfogtam vagy háromféle bikinit és már mentem is öltözni. Először a pink színűt próbáltam fel.
-Fiúk, segítsetek. - léptem ki a függöny mögül és fordultam egyet. - Ez milyen?
-Jó, de próbáld fel a többit is. - vonta meg a vállát Brook és Romeo is bólogatott. Ezután egy feketét próbáltam de ez nem tetszett magamon így meg se mutattam a fiúknak. Az utolsó egy fehér volt. Asszem ez lesz a befutó.
-És ez? - léptem ki és megint megpördültem.
-Azta. Ez rohadt jól áll rajtad.- fejtette ki véleményét Romeo.
-Oké akkor ez lesz. - visszamentem átöltözni. Kifizettem a bikinit és már mentünk is ki a kocsihoz, Frank már várt ránk. Büszkén ültem be szatyraimmal az ülésre.
-Nézd Brook, hogy virul a feje. Mint egy ragadozó a zsákmányaival.- bökte meg a testvérét Romeo.
-Haha nagyon vicces. - forgattam meg a szemem. Hazaérve még mindig csak hárman voltunk. Romeo telefonja megcsörrent így ő elvonult telefonálni.
-Basszus.- tért vissza közénk pár perc múlva.- Elfelejtettem, hogy 10 perc múlva fotózásra kell mennem.
-Frank még itt van gyorsan szólj neki.
-Jó ötlet én megyek is. Sziasztok.- rohant ki az ajtón. Leültem a kanapéra és elővettem a telefonom.
-Brooklyn csinálunk egy képet Twitterre? - pislogtam nagyokat. Odaült mellém. Mindketten vigyorogtunk.
@Blair_Gardner: @brooklynbeckham ♥
Kész. Percek alatt több száz retweet és komment érkezett. Elvonultam a szobámba. Elővettem az iPodom és zenét hallgatva futottam át újra a divatmagazinokat. Kopogtak.
-Gyere!- kiabáltam ki, mire Judith a házvezetőnő nyitott be.
-Mr. Brooklyn szólt, hogy vendégünk van. Kérem, Miss Blair, szóljon, ha bármire szüksége van.
- Köszönöm, Judith, igazán nem szükséges... - mosolyogtam rá és ő kiment az ajtón becsukva maga mögött azt. Pár perccel később megszólalt a telefonom.
-Halló.-szóltam bele.
-Te lány! Nem is tudtam, hogy Brooklyn Beckhammel randizol!
-Neked is szia Penelope. - forgattam a szemeimet. A legjobb barátnőm mindig is ilyen volt. Látott valami cikket velem kapcsolatban, rögtön hívott is. És az sem zavarta, hogy náluk vagy nálunk éppen éjszaka van. -És nem randizok vele. Most éppen náluk lakom, mert apának balesete volt.
-Ja igen, sajnálom. Puszilom apud. Amúgy Liv-ék még itt vannak?
-Aha ezért vagyok Beckhaméknél.
-Frankón mázlista vagy ugye tudod?
-Velük nőttem fel. - vontam meg a vállam bár ezt Penelope nem láthatta. - Mindegy. Milyen New York?
-Nélküled uncsi. De nyáron majd jössz és csapatjuk a bulikat!
-Okés.- nevettem. -Hallod, Pen, hány óra van nálatok?
-Hajnali 2. Miért?
-És holnap mész suliba?
-Aha apa mondta. hogy most már be kéne mennem.- Penelope apukája a leghíresebb lemezkiadó tulaja. Én is egy díjátadón találkoztam Pennel.
-Akkor húzzál aludni, mert táskás lesz a szemed.- Penelope mindig is a tökéletes megjelenésre törekedett.
-Jajj. Jóéjt, B.
-Jóéjt, P. - leraktam a telefont és tovább lapozgattam az újságot.
-Figyi Blair.- nyitott be Brooklyn mindenféle kopogás nélkül.
-Hmm?- pillantottam fel rá.
-Akkor jakuzzi?- vonta fel "csábosan" az egyik szemöldökét.
-Aha mehetünk csak átöltözöm. - kitoltam a fiút az ajtón, megfogtam a bikinim meg egy törülközőt és bevonultam a szobámhoz tartozó fürdőbe. Átöltöztem és kiléptem a szobám ajtaján. Brooklyn már ott várt egy szál fürdőnadrágban a telefonját nyomkodva. Amikor meghallotta, hogy kinyitottam az ajtót, felnézett és lassan végigmért.
-Tényleg jó ez a bikini.- vigyorodott el, mire szemforgatva elindultam a "wellness" részleg felé. - Hátulról is jó. - dörmögött az orra alatt Brook.
-Hallottam Beckham.- fordultam félig hátra, mire felemelte mindkét kezét védekezés képpen.